Akinek áttétes, már nem műthető rákos daganata van, számtalan döntést kell meghoznia. Barátok, családtagok és háziorvosok egy égész sor lehetséges kezelési módot ajánlanak, amelyek annyira különböznek, amennyire a könyvek, folyóiratok és kutatóintézetek ajánlatai különbözhetnek. Gyógynövények, levek, böjt, vitaminok versengnek egymással mint „természetes” gyógymódok, míg az allopatikus (nyugati) orvoslás főbb javaslatai a műtét, sugárkezelés és kemoterápia maradnak. Egy újdonság az eddigiekhez képest, egy kezelési mód, amely valójában mégsem új: a hypertermia, vagy ismertebb nevén lázkezelés. A lázkezelés hatékonyságát a daganat visszaszorításában már több mint száz évvel ezelőtt megfigyelték emberekben. Egy amerikai orvos Dr. Coley bakteriális toxinokat alkalmazott, hogy általános lázat idézzen elő, és olyan örökséget hagyott az amerikai orvosokra, amely egyszerre bátorító és kiábrándító. Coley bejelentette, hogy a betegek szándékos Erysipelasszal való megfertőzése, később pedig a Hemolytic streptococci és Bacilus prodigiosus baktériumokból származó anyagok (Coley toxinja) befecskendezése által jelentős és hosszan tartó javulást ért el nem műthető és előrehaladott rosszindulatú daganatok esetében. Bár különböző ráktípusok meglepő gyógyulásáról adtak hírt, lehetetlen volt meghatározni a toxinok pontos természetét, és a hatások is következetlenül jelentkeztek. Nem kevesebb, mint tizenöt különféle preparátum volt használatban különböző gyakorisággal, ami jelentősen megnehezítette a vizsgálódást. A toxin befecskendezése 40 fokos (104.0 F) lázat idézett elő, ami általában 4-6 óráig tartott. De az soha nem tisztázódott, hogy a hő, a bakteriális anyagok, és a szervezet immunválasza milyen szerepet játszottak a daganat visszaszorításában ezekben a betegekben.

1926-ban kiterjedt kutatásokat végeztek, amelyek során a hő alkalmazásának romboló hatásait figyelték meg állati daganatokban, de ez nem váltott ki nagy érdeklődést egy olyan időszakban, amikor az orvosok sebészeti eljárások és újabb sugárkezeléses és kemoterápiás módszerek kifejlesztésén fáradoztak. Azonban az elmúlt tíz évben egyre inkább nyilvánvaló ezeknek a kezeléseknek a korlátozott mivolta, és újra a lázterápia felé fordult a figyelem. A hő alkalmazása az elsődleges (eredeti) daganat kezelésében az áttétek kialakulásának viaszszorulását okozhatja. A lázkezelésre jól reagáló tumorok között olyan, igen kellemetlen típusok vannak, mint például a melanóma és végtagok szarkómája. Némely orvosok a lázterápiát rákellenes gyógyszerekkel kombinálják azt tartva, hogy a helyi hőkezelés nagyban csökkenti a tumor terjedését. Ezek a sebészek a hőkezelés után ma már rutinszerűen 4-6 héttel elhalasztják az amputációt vagy a helyi műtét alkalmazását. Csontrákban szenvedő betegek 12 tagú csoportját vizsgálva 60 százalékuk öt évvel a hőkezelés után is életben volt, tizenegy visszatérő melanómában szenvedő beteg közül pedig kilenc még legalább öt évet élt. Az egész testre alkalmazott hőkezelést még mindig kísérleti jellegűnek tekintik. Nagy-Britanniában számos beteg testhőmérsékletét úgy emelték meg, hogy melegített anesztetikus (érzéstelenítő) gázokat alkalmaztak, miközben testüket viasszal vonták be, hogy elkerüljék a hőveszteséget. Ezeket a kezeléseket hetente alkalmazták 18 hónapig. Harmincnyolc beteg esetében a daganat visszaszorulása mérhető volt, vagy teljesen el is tűnt a tumor. A New Mexico-i egyetem kutatói egy átalakított ágymelegítő paplant használtak enyhe általános érzéstelenítéssel kombinálva, hogy mesterséges lázat idézzenek elő. A létfontosságú testfunkciók, az életjelenségek, az elektrokardiogramm és a vizeletmennyiség gondos monitorozása, továbbá a víz és a kémia anyagok veszteségének pótlása mellett a betegek kielégítően el tudták viselni a kezeléseket. Az intenzív osztályon egy éjszaka alatt visszanyerték erejüket, majd még néhány napon keresztül alapos megfigyelés alatt álltak.

Ezeknek a lázkezeléseknek a legbátorítóbb eredménye a fájdalom drámai méretű enyhülése. Az tartják, 42 C fokos (107.6) belső testhőmérséklet elérése szükséges a ráksejtek szelektív elpusztításához, az egészséges sejtek megkímélése mellett. Ez kényelmetlenül közel van ahhoz a hőmérséklethez, amely hőgutát okozhat, és gondos ellenőrzést igényel, ami általában a műtőben történik. Az effajta kezeléssel együtt járó nyugtalanság általában megköveteli enyhe nyugtatók vagy általános érzéstelenítés alkalmazását. Az New Mexico-ban kezelt 72 beteg legnagyobb részének olyan előrehaladott, nagyméretű rákos daganata volt, amely megmaradt az előzetes műtét, sugárkezelés és kemoterápia után is. Harminchat esetben a javulás mérhető volt. További tizenegy beteg fájdalma enyhült. Volt néhány komplikáció is, mint például hólyagok a bőrön, tüdő ödéma (folyadék a tüdőben), sőt még izomgörcs, szabálytalan szívverés, kiütések, kimerültség és hasmenés, de ezek mindeddig elkerülhetetlennek bizonyultnak.

Néhány szaklap kérdéseket vet fel a lázterápia más káros hatásaival kapcsolatban. Terhes anyákon végzett kísérletek egy egész sor fejlődési rendellenességhez vezettek: sérv, szervek hiánya, dongaláb, microkephalia (nagyon kis méretű agyvelő), szürke hályog, arthrogryposis (tartósan behajló ízületek), agyvelőtlenség. Az agy fejlődése a legérzékenyebb a hőmérséklet-növekedésre, ugyanakkor a végtagok rendellenességeit a nagyobb hőmérsékletű és hosszabb időtartamú kezelés okozza. Nemrég arthrogryposisban szenvedő kiscicák születéséről adtak hírt. A anyjuknak a vemhesség alatt az volt a szokása, hogy teljesen kinyújtózva feküdt egy radiátoron. Más állatok utódai rendellenességgel jöttek a világra, amikor magas hőmérséklet a terhesség kritikus szakaszában érte az állatot.

A hipertermia egy másik típusát a helyi tumorok kezelésére használják. Ultrahangot és mikrohullámú sugarakat, továbbá egy rádiófrekvenciát szolgáltató generátort alkalmaztak bőrrák (melanoma) kezelésére. Érdekes megfigyelni mennyire drasztikusan megváltozott az orvostudomány az elmúlt néhány évben, hiszen egy évtizeddel ezelőtt a hő alkalmazását még ellenjavalltnak tekintették rákos daganat esetében. Wildwood-i klinikánkon számos beteget kezeltünk lázterápiával, amelynek során forró vizes fürdőt alkalmaztunk a víz állandó keringetése mellett, állandó megfigyelés alatt tartva a beteget. Megfigyeltük a fájdalom bizonyos mértékű enyhülését, és láttuk a daganat visszahúzódásának bizonyítékait. Hisszük, hogy az összes többi racionális kezeléssel együtt a lázterápia segíthet némely előrehaladott rákos daganat kezelésében.