Ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy mit ért függőség alatt, nagy valószínűséggel a különféle szerektől (alkohol, drog, nikotin, gyógyszer) való függőséget említené. Csak kevesebbek előtt ismert, hogy az úgynevezett magatartásfüggőségek is ugyanolyan megkötözöttséget és szenvedést jelentenek a függő személynek és közvetlen környezetének, mint a különféle kémiai anyagok okozta függőség. Sorozatunk legújabb témája a magatartásfüggőségekhez sorolható kényszeres vásárlás- és költekezésfüggőséggel foglalkozik. A vásárlásfüggőséget legtöbben akaratgyengeségnek tartják, ezért nem sorolják a függőségek közé. Úgy gondolják, hogy ha betegségként kezelnék, csak felmentést nyernének a könnyelműen költekezők meggondolatlan magatartásuk alól. A vásárlásfüggőséget maga a vásárlásfüggő is hárítja magától, am szintén akadályozó tényezője a probléma komolyan vételének. "Én semmiképpen nem vagyok vásárlásfüggő, nincs nekem ebből a kis fizetésből erre pénzem. Nem mondom, ha nyernék a lottón, tudnám mire költeni..." – ugye ismerősen csengenek ezek a mondatok? Pedig a vásárlásfüggőség a hitelkártyák használata óta kevésbé pénz kérdése. A vásárlásfüggőség kialakulhat tehetősebb és kevésbé tehetős személyek életében is. Függő helyzetbe kerülhetnek még a kisnyugdíjasok is, akik csak melegedni, hűsölni, vagy csak a társaság kedvéért járnak áruházakba, vásárlóközpontokba, de a többórás ott-tartózkodás alatt mégis vásárolnak valamit. Függő lehet, aki:
hetente többször megjelenik egy-egy bevásárlóközpontban lazítani és vásárolni,

többet költ, mint amennyit megengedhetne magának,

több időt tölt vásárlással és katalógusok böngészésével, vagy az internet előtt ülve, mint amennyit szeretteivel beszélget,

olyan dolgokat is megvásárol, melyekre egyáltalán nincs szüksége,

esetleg két-három hitel is terheli.
Azonban mégsem ismerik fel azokat a riasztó jeleket, melyek rámutathatnának magatartásuk veszélyes vetületeire. Ha a felsoroltak közül legalább egy-kettő jellemző ránk, érdemes ezt a cikket tovább olvasni, amelynek kapcsán remélhetőleg segítséget kaphat az olvasó ahhoz, hogy miként lehet tudatosabb a pénzkezelésében, a vásárlási szokásaiban, vagy hogyan indulhat el a gyógyulás felé vezető úton. A kényszeres vásárlást a szakemberek a viselkedési függőségek közé sorolják. Azért nehezebb ezeket konkrétan felismerni és elindulni a gyógyulás felé, mert legtöbbjük át- meg átszövi életünket, és nem mutatnak azonnal olyan egyértelmű tüneteket, mint például egy heroinfüggő személy esetében, továbbá a társadalomban ezek a viselkedési függőségek sokkal elfogadottabbak. Ha egy alkoholista számára a gyógyulást az alkoholtól való absztinencia (teljes megvonás), a drogfüggő számára a drogoktól való tisztulás jelenti, akkor mit mondjon egy kényszeres vásárló, más néven vásárlásfüggő? Ugyanezt a kérdést teheti fel a munkamániás vagy a kényszeres evő, esetleg a szexualitástól függő ember is. Dolgozni, táplálkozni, vásárolni, nemi életet élni társadalmunkban természetes dolog, és nem lehet úgy elhagyni, mint ahogyan a cigarettát leteszi valaki! Hol a határ az egészséges és a függő magatartásforma között? Hogyan ismerhetem fel életemben a veszélyeket?

Bár nem vagyok vásárlásfüggő, mégsem nehéz elképzelnem, mit érezhet az, aki ebben a függőségben szenved. Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy vásárolok egy kis digitális fényképezőgépet. Úgy gondoltam, egy bizonyos összeget hajlandó vagyok rákölteni, többet nem. Feleségemmel ellátogattunk egy üzletbe, ahol az adott összegért mutattak is néhány fényképezőgépet, de kiderült az is, hogy pár ezer forinttal többért egy picit jobbat is vásárolhatnék magamnak. Úgy gondoltam, alszom rá egyet. Otthon körülnéztem az interneten is, és kiderült, hogy rengeteg hasonló kategóriájú gép található az elképzelt árfekvésben, ugyanakkor – ahogyan az eladó is állította – kicsivel több pénzért számtalan jobb is. Körülnéztem a használt árucikkeket kínáló internetes oldalakon is, és kiderült, hogy az előre elhatározott árért akár még garanciával is kaphatok nagyobb tudású gépet. A fényképezőgéppel való foglalkozás alattomosan lopta be magát az életembe. Egy idő után azon kaptam magam, hogy szinte minden este, de sokszor napközben is az internet előtt böngészgetek összehasonlító táblázatokat, teszteket magyarul és angolul. Szinte "szenvedélyemmé" vált ez a kérdés, míg végül – több mint három hónap keresgélés után – megvettem az első digitális fényképezőgépemet, aminek az ára közel háromszor annyi volt, mint az előre eltervezett összeg. Ehhez hozzá kellett még adnom azt a rengeteg órát, amit az internet előtt töltöttem, és annak az árát is, amit a feleségem és közöttem kialakult feszültség okozott a magas vételár miatt, másrészt, hogy valóban szükségem van-e ilyen komoly fényképezőgépre? Én biztos voltam abban, hogy igen – hiszen annyira beleéltem már magamat –, de a párom másképpen gondolkodott erről.

A pénz önmagában semmi, mégis rengeteg mindenre költhető – és ebben rejlik a legfőbb varázsa. Mindannyian vágyunk időnként valamire, amit az üzletekben elénk táruló "árucikkdömping" fel is erősít. Persze más-más áruféleségekkel lehet megfogni a hölgyeket és az urakat. A nőket inkább a ruházkodási és lakberendezési cikkekkel, ékszerekkel, kozmetikumokkal és könyvekkel lehet elbűvölni, míg a férfiak a műszaki eszközöket, sportszereket, egyéb technikai berendezéseket és presztízstárgyakat részesítik előnyben. A rendszerváltoztatás óta sajnos a magyar társadalmat is a fogyasztói társadalmak közé sorolják. Vásárlási szokásaink is alapjaiban megváltoztak az elmúlt pár évtizedben, mikor még az élményvásárlás nem tartozott a mindennapi események közé, ezért amit vásároltak, sokkal inkább megbecsülték, értékelték. Ma is jól emlékszem gyermekkorom egyik nagy eseményére, amikor új színes tévét akartunk vásárolni. Körülbelül húsz éve történt. Pécsett épp hiánycikk volt, így el kellett utazni érte a 45 kilométerre fekvő Dombóvárra, hogy megvehessük a nappali szoba új "főszereplőjét". Talán ma már megmosolyogjuk, de húsz évvel ezelőtt még általános volt. Fogyasztói társadalmunkban ki sem kell lépnünk otthonunkból, csak beütjük számítógépünk billentyűzetén a keresett termék nevét, és máris több tucatot találhatunk belőle. A futárszolgálat házhoz szállítja, és a fizetés is megoldható a neten keresztül. A vásárlás, egy új tárgy birtokba vétele is lehet örömforrás, amit szeretnénk megismételni. Még akkor is, ha már nincs rá pénzünk, vagy ha mindennaposak otthon a pénz körüli viták. Sokkal többet költünk, mint amennyire valóban szükségünk van. Érdemes elolvasni egy-két statisztikai adatot például arról, hogy hányan képtelenek fizetni autójuk vagy lakásuk részleteit, és árverezik el azokat.

Segít-e a vásárlás oldani a bennem levő feszültségeket? Szoktam-e vásárolgatni azért, hogy jobban érezzem magamat? A "vigaszvásárlás" természetesen nem egyenlő a függőséggel, de érdemes feltenni magunknak az alábbi egyszerű kérdéseket: Mihez nyúlok, mit használok akkor... ...ha felnövekszik bennem a feszültség, ...ha úgy érzem, összecsapnak fejem felett a hullámok, ...amikor szomorúnak és magányosnak érzem magamat, ...amikor keserű kedvű vagyok és haragszom, ...amikor fáradt, közömbös, közönyös a hangulatom? Ha a vásárlást stressz oldására használjuk, könnyen kialakul a függőség. Ahogyan az édességfüggő bekap egy tábla csokit feszültségei oldására, vagy a netfüggő leül a gép elé, az alkoholista bedob egy felest, ugyanúgy a vásárlásfüggő is úgymond "használja" a vásárlást. Persze, ha ez nem rendszeresen történik, nem feltétlenül vagyunk függők, de érdemes a figyelmeztető jelekre odafigyelni. Ha problémáink elől a vásárlásba, kényszeres költekezésbe menekülünk, attól csupán az eredeti problémáink súlyosbodnak, és újabb anyagi és egyéb természetű problémák fognak megjelenni mellette.

Érezhet-e valaki boldogságtöredéket egy íztől, hangtól, színtől, illattól, érintéstől? Gyermekkorom íze, egy rég hallott sláger, egy kedves emlékhez kapcsolható illat nagyban befolyásolhatja döntéseinket, amire előszeretettel építenek a marketingszakemberek. Hogyan ígérnek maradéktalan boldogságot a különböző termékek forgalmazói? Csupán egy-két példa a reklámszlogenek világából: "Többet mond minden szónál!" "A legtöbb, mi adható!" "Férfiasan tökéletes!" "Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj!" Aki mosolyogva azt gondolja, mindez nincs rá hatással, azon a reklámszakemberek mosolyognak, mert az érzékszervekre építő manipuláció a legtöbb esetben működik. Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Akinek nem korpás a haja, nem zavarják a ráncai, hidegen hagyja a narancsbőr, annak lehet, hogy a technikai érdeklődése, gyermeke kívánsága, sportszeretete kerül a célkeresztbe. Ne feledjük: ha nem vagyunk elég éberek, viszonylag könnyen lehet bennünket manipulálni. A postaládánkban található számtalan színes katalógus, a bizományi áruházak, az internetes használtcikkeket kínáló internetes oldalak, a Vatera- és "eBay-világ" könnyen elvarázsolhat, és észrevétlenül elrabolja időnk nagy részét. Sokak számára örömforrást jelent, ha pár forinttal olcsóbban tud megszerezni egy-egy árucikket, ezért képes érte akár sokkal többet utazni és áldozni idejéből, erejéből. Érdemes feltenni a kérdést egy-egy vásárlás után: valóban megérte a ráfordított idő és energia? A rendszerváltoztatás óta sajnos a magyar társadalmat is a fogyasztói társadalmak közé sorolják. Vásárlási szokásaink is alapjaiban megváltoztak az elmúlt pár évtizedben, mikor még az élményvásárlás nem tartozott a mindennapi események közé, ezért amit vásároltak, sokkal inkább megbecsülték, értékelték. Ma is jól emlékszem gyermekkorom egyik nagy eseményére, amikor új színes tévét akartunk vásárolni. Körülbelül húsz éve történt. Pécsett épp hiánycikk volt, így el kellett utazni érte a 45 kilométerre fekvő Dombóvárra, hogy megvehessük a nappali szoba új "főszereplőjét". Talán ma már megmosolyogjuk, de húsz évvel ezelőtt még általános volt. Fogyasztói társadalmunkban ki sem kell lépnünk otthonunkból, csak beütjük számítógépünk billentyűzetén a keresett termék nevét, és máris több tucatot találhatunk belőle. A futárszolgálat házhoz szállítja, és a fizetés is megoldható a neten keresztül. A vásárlás, egy új tárgy birtokba vétele is lehet örömforrás, amit szeretnénk megismételni. Még akkor is, ha már nincs rá pénzünk, vagy ha mindennaposak otthon a pénz körüli viták. Sokkal többet költünk, mint amennyire valóban szükségünk van. Érdemes elolvasni egy-két statisztikai adatot például arról, hogy hányan képtelenek fizetni autójuk vagy lakásuk részleteit, és árverezik el azokat.

Ha holnap megemelik a benzin árát 10 forinttal, lehet, hogy akkor is tankolok, ha még félig van a tankom, és a következő héten nem is akartam menni sehová. Ha meglátok egy megdöbbentően olcsó akciós terméket, lehetséges, hogy akkor is megveszem, ha egyébként nincs is szükségem rá. Gyakori, hogy a termék akciós ára mellett feltüntetett "eredeti" ár tudatos manipuláció – soha nem volt olyan magas ára a terméknek, de az 50 százalékos leárazás elcsábít. Érdemes megfigyelni a hipermarketek és diszkontáruházak reklámszövegeit is, melyek egyértelműen ugyanazt a célt szolgálják, legérzékenyebb pontunkat, a pénztárcánkat megcélozva. Vajon melyik szó nem hiányzik egyik ismert szlogenből sem? "Nálunk az árak a földön járnak!" "Vonzó választék, vonzó ár!" "A legkisebb is számít..." "Álomáruház álomárakkal!" "Mindig a legjobb áron!" Ha nem sikerül megfogni bennünket az árleszállítás illúziójával, megfoghat egy egyszerű átnevezés is – az új, hangzatosabb márkanév a minőség illúzióját kelti. A hálózati terjesztésben vásárolható termékek vásárlásakor gyakran találkozhatunk a sürgetéssel és az érzelmi ráhatással. Például: "Soha nem volt még ilyen olcsó ez a termék, és valószínűleg nem is lesz..." "Ez a termék kifutó, a gyártó nem szállít többet..." "Ha most vásárol, adunk hozzá ajándékba valamit..." "Ez a lehetőség soha többet nem fog visszatérni, utána pedig bánni fogja."

Kialakulásának mélyebb okai gyakran a gyermekkorban gyökereznek. Aki nem érzi magát értékesnek, értékelhetőnek, akit túl sokat korlátoztak gyermekkorában, ellenben bátorítást és igaz szeretet kevésbé kapott, akiben nem tudott valódi kötődés kialakulni mások irányában, abban könnyebben alakulhat ki kötődés a tárgyak és a költekezés iránt. Aki számos problémával küszködik, melyeket képtelen egyedül megoldani, illetve egy "törés" miatt úgy érzi, "kátyuba" került, annak a vásárlás örömforrás és a szeretet pótszere lehet. Szeretetlen és fogyasztásorientált társadalmunkban ugyan ki kövezhető meg azért, mert kedvel boltokba járni? Ki nem szeret olyan helyekre járni, ahol kellemes, jó légkör veszi körül, kedves, figyelmes tekintetek lesik a kívánságait, ahol mindenben a kedvüket és az ízlésüket keresik, és még azt is elhitetik, hogy fontos? Sok magányos és idős csak az üzletekben találkozik kedves, udvarias viszonyulással. Sőt, ha valami nem tetszik, következmények nélkül odébb állhat. Egyéb függőségekhez hasonlóan a vásárlásfüggőség esetén is igaz: nem azért lesz valaki kényszeres pénzköltő vagy vásárlásfüggő, mert sokat vásárol, vagy annyira vonzó egy mosópor, egy új autó vagy egy szép cipő. Hanem azért, mert beteg a lelke, érzelmi zavarai vannak, vagy olyan stresszorok vannak az életében, melyekkel egyedül képtelen megbirkózni. A vásárlásfüggő számára sokszor nem is a vásárolt árucikk fontos, hanem maga a vásárlás aktusa. Ez az, ami az igazi örömet, izgalmat adja. A vásárlás "extázisa" után azonban gyakran ugyanazt a lehangoltságot, ürességet érzi, mint egy alkoholbeteg másnapos állapotában. A vásárlásfüggő kényszeresen vásárol, még az után is, hogy szinte elsüllyedt az adósságban. Ha érzelmileg lehangoltnak érzi magát, vesz valamit, és a pénzköltést kényeztetésnek éli meg. Nem pusztán azért vásárol, mert élvezi, vagy mert olyan dolgokat szerez be, amire szüksége van. Azért vesz meg dolgokat, mert úgy érzi, hogy meg KELL tennie. A vásárlásfüggő nem tudja kontrollálni magát, ezért kapcsolatai kiüresednek – ami nem is csoda, hisz a válások és a kapcsolatokon belüli feszültségek első számú oka az anyagiak körüli vita. A vásárlásfüggő beteg, ugyanúgy, mint bárki más. Személyes meggyőződésem, hogy nincs függőségmentes ember. Az emberek két csoportra oszthatóak: olyan függőkre, akik menekülnek önmaguk és gyógyulásuk elől, és függőkre, akik "józanodnak", változnak és képesek szembenézni önmagukkal, fájdalmaikkal, hibáikkal és az igazi jó, a valódi szeretet utáni vágyakozásukkal. Ezt nem lehet megtalálni a vásárlásban, de egy felsőbb Erőben igen. Ön melyik csoporthoz tartozik?