A Biblia ötödik vázlatpróféciájával az Ószövetségből az Újszövetségbe lépünk át. Kereszthalála előtt nem sokkal Jézus részletesen szólt egy tanítványai által feltett kérdésre válaszolva a jövő eseményeiről. Vázlatprófécia ez is, hiszen nemcsak összeköti Jeruzsálem elpusztulását a világ végével, hanem utalást tartalmaz arra a közbeeső időre, amely a két eseményt elválasztja, s amelyről már a dánieli próféciák részletesen kezdtek tájékoztatni. Teljes kifejtésüket Jézus szintén maga adta meg, a János apostolnak látomásokban kinyilatkoztatott Apokalipszisben. A dánieli próféciákra ez a nagy apokaliptikus beszéd egyébként kimondottan utal (Mát 24,15), ezzel is jelezve a bibliai jövendölések pontosan kiszámított egymásra épülését. Jézus ezzel a kijelentésével - "melyről Dániel próféta szólott, aki olvassa, értse meg" - kötelességgé teszi az ószövetségi könyv lelkiismeretes megfigyelését és megértését. Mint látni fogjuk, keresztények ennek köszönhették életüket Jeruzsálem i. sz. 66-70 közötti ostromakor. Ha nem hittek volna minden szónak, elvesztek volna. S ha kettős prófécia a nagy apokaliptikus beszéd, akkor miránk is így vonatkozik: aki hisz benne, megmenekül az emberiség végső válsága és az emberi történelem befejező összeomlása idején, aki nem hisz, annak Isten sem tud oltalmat nyújtani. Sosem szabad felejtenünk a hatalmas bibliai tanítást, mely szerint "Isten hatalma hit által őriz az üdvösségre" (1Pét 1,5).

Ily módon Máté evangéliuma 24. fejezet és párhuzamosai átmenetet képeznek a Dániel könyve 12. fejezetében adott oltalom-ígéretek és a Jelenések könyve 7. fejezetében megjelenített oltalom alá kerülés között. Ismét Isten szeretetének és védeni akarásának tanújeleire bukkanunk: a szeretet Istene azonban csak azokat mentheti meg, akik keresik az igazságot, és benne akarnak élni.