A bábeli toronyépítés után Ábrahám (i. e. 1950-1775) története nyitja meg a Bibliában a "pátriárkák" sorát. Isten ugyanis nem hagyhatta, hogy az igaz istentisztelet képviselői eltűnjenek a földről. Pátriárkák a választott nép, Izráel ősatyái: Ábrahám, Izsák, Jákób, és Jákób fiai. Közülük az első Ábrahám, akinek történetét Mózes I. könyve 11,26-25,11 leírásaiban olvashatjuk részletesen.

A Biblia szerint Ábrahám a "hívők atyja" lett - de nem mindig volt az. Élete, ahogyan majd látni fogjuk, szüntelen küzdelem volt a hitért. "Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul... Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által... És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére. Az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek. És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul. De nemcsak őérette íratott meg... Hanem miérettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, Jézust a halálból." (Római levél 4,9. 13. 19-24) De mit értsünk a "hit" fogalma alatt? Nem más ez, mint "a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés... Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik." (Zsidókhoz írt levél 11, 1. 6) Ábrahám minden győzelmes lépése a hit győzelme volt, vezérfonalként húzódik végig sorsán "a nem látott dolgok felől való meggyőződés".

Nem áll módunkban egész élettörténetét, 175 esztendő történéseit végigtekinteni, hiszen bővelkedett eseményekben. Inkább kiemeljük legfontosabb hitbeli győzelmeit, ugyanakkor meg kell emlékeznünk hibáiról, meggyengüléseiről is.